Kedves olvasók!
El sem tudom mondani mennyire örülök, hogy időben érkezem és itt vagyok pénteken! Ugyanis úgy volt, hogy lesz programom ma délután, de aztán túl fáradt voltam és el is voltam keseredve, hogy emiatt ismét késni fogok, így hát itthon maradtam. Szeretném megköszönni a sok-sok megjegyzést, a pipákat és mindent! Mindig megköszönöm, mert úgy érzem, van mit. Ha Ti nem lennétek biztosan abbahagytam már volna az írást és erre tulajdonképpen a napokban jöttem rá. Régóta írok már, de sosem volt bátorságom folytatni, mert attól féltem, hogy valaki azt mondja, nem jó amit csinálok. Tulajdonképpen fogalmam sincs, miért írok ilyeneket, a lényeg, hogy sok-sok dolgot köszönhetek nektek és ezért nem lehetek elég hálás! A fejezet kicsit eseménydúsabb lett, mint az előző, a végére kaptok egy kis függővéget is. Négy fejezet van hátra, így a folytatások már eseménydúsak lesznek. Már a történet vége is megszületett bennem és nem hiszem el, hogy idáig eljutottam már, hogy a Save Me-nek is vége lesz. Dalnak a Royals szerzeményt csatoltam. Különösebb hozzáfűzni valóm nincs, köszönöm a sok támogatást, sok sikert a jövő héthez! Kellemes olvasást!
Love, Diana
- - - - - - - -
ROYALS |
Álmosan húzom fel magamra
kétrészes ruhám szoknyáját. Talán öt perce, hogy Pattie felkeltett. Sietnem
kéne, mert Justin is készülődik már, mégis ilyenkor annyira kómás vagyok, hogy
szimplán a járás sem megy, nemhogy az öltözés. Miközben feltápászkodtam és
körülnéztem, kinyitottam egy bőröndöt, ami tele volt az én ruháimmal. Azóta –
szóval öt perce – akarom megköszönni Justinnak, hogy gondolt rám. Örülnék neki,
ha végre kikászálódna a fürdőszobából, mert én is szívesen használatba venném.
Hazugság, amikor azt mondják a
nők készülődnek sokáig és ezzel együtt a nők beszélnek sokat. Például rengeteg
olyan tapasztalatom van, ami azt mutatja, hogy igenis a fiúknak is jó a
beszélőkéje és akár órákig tudnak készülődni. Bár arról fogalmam sincs, hogy
Justin is ilyen-e, de remélem, hogy kicsit csipkedni magát és nem várat sokáig.
Az éjjeliszekrénybe kapaszkodva
húzom fel magamra a ruhához illő magassarkút, amikor az ajtón betoppan a
félmeztelen, vízcseppekkel tarkított énekes. Amikor rájövök, hogy tekintetem
túl sokat időzött testén gyorsan másfele nézek. Ennyi idő alatt sem sikerült
túllépnem a tényen, hogy iszonyat jó felsőtesttel rendelkezik, ahhoz képest,
milyen kis csontos és sovány volt mindig is. Végülis neki ez egy elismerés,
nekem meg csak jól esik ránézni és valahol büszkeség tölt el hogy azt
mondhatom: Ő az enyém.
Kezembe ragadom a rúzsomat, a
szempillaspirált, a fésűt és az egyéb szükséges eszközöket, aztán a fürdő felé
veszem az irányt. Kivételesen kevés idő alatt is elfogadható formámat sikerül
varázsolni. A hajam teljesen egyenes, két elől lévő tincset csatolok hátra.
Utolsó pillantást vetek magara a tükörben, megigazítom a szoknyámat és máris
visszaindulok mindennel együtt a szobába.
Az ágyon Justin vár, immáron
felöltözve. Egy csíkos felsőt visel kék farmerkabáttal, mindezek mellé egy
szemüveg is társul öltözékéhez. Mosolyogva kocogtatom meg a vállát, mire felém
kapja a fejét.
- Mehetünk?
- Ha megígéred, hogy a ma este
csak a miénk és senki másé. Csak ketten leszünk, oké? – bár nem tiszta, hogy is
érti ezt a „ketten leszünk” dolgot, beleegyezek egy bólogatással. Általában jó
tervek kapcsolódnak hozzá, s ezt be is bizonyította azzal, hogy milyen
egyszerűen kimenekített Los Angelesből. Inkább volt számomra egy börtön az a
város, mint az angyalok lakhelye.
- Megígérem, ha Te is megígérsz
valamit. – kezdek bele magabiztosan – Elmondod, miért történtek velem azok a
dolgok. Hogy keveredtem ebbe az egészbe, és hogy kötöttem ki nálad – látom,
hogy a szavaimat hallva gombóc keletkezik a torkában. Ma vettem észre, milyen
feszülten érinti ez a téma Őt, ez pedig egyre jobban kezd zavarni. Talán titkol
előlem valamit, vagy én képzelek túl sokat ebbe?
- Rendben, el fogom mondani – egyezik végül kedvetlenül bele.
- Rendben, el fogom mondani – egyezik végül kedvetlenül bele.
- Kisujj-eskü? – nyújtom
legkisebb ujjamat felé, ezzel máris sikerül egy kisebb félmosolyt csalnom az
arcára. A kisujj-eskün túlesve ténylegesen összeszedünk mindent aztán útnak
indulunk.
Kint egész kellemes idő van, bár néha-néha végigfut rajtam a hideg, ezt próbálom nem mutatni. Én akartam így jönni, én erősködtem saját magamban, hogy nem kell kabát, és tessék, itt az eredménye. Túlságosan csendes az autóban megtett út, ez fel is tűnik. Mostanság sok dolgot veszek észre, inkább amolyan figyelő üzemmódban vagyok: nem beszélek, de észreveszek mindent.
Amint kiszállunk az autóból az első megérzésem beigazolódik. Túl nyugodt volt az egész szituáció, a csendes utazás az autóban, túlságosan is.
Kint egész kellemes idő van, bár néha-néha végigfut rajtam a hideg, ezt próbálom nem mutatni. Én akartam így jönni, én erősködtem saját magamban, hogy nem kell kabát, és tessék, itt az eredménye. Túlságosan csendes az autóban megtett út, ez fel is tűnik. Mostanság sok dolgot veszek észre, inkább amolyan figyelő üzemmódban vagyok: nem beszélek, de észreveszek mindent.
Amint kiszállunk az autóból az első megérzésem beigazolódik. Túl nyugodt volt az egész szituáció, a csendes utazás az autóban, túlságosan is.
Az utcákat sötétség borítja,
mindössze a körülöttünk lévő kamerák vakuja az, ami minimális fénnyel világít.
Próbálok elvonatkoztatni a rengeteg emberről, akik körülöttünk vannak, próbálok
másra koncentrálni, mint a tényre, hogy holnap minden újság a mi képünkkel lesz
tele.
Nem akartam ezt nyilvánosságra
hozni, ahogy szerintem Justin sem. Viszont nem Pattie volt az egyetlen, aki
értesült a fia érkezéséről, fél Stratford, köztük az újságírók is tisztában
voltak azzal, hogy a város büszkesége hazaérkezett, csak vártak a megfelelő
alkalomra, hogy elkapják. Nem tudom, hogy lehet ezt kibírni, mert engem nagyon
idegesít ez a tömeg, hiába van mellettünk két méter hely, úgy érzem, mint akit
megfojtanak. Utálom a tömeget, főleg azt, ha mellé bámulnak is. Ha nem Miatta
lenne ez, feladnám és elfutnék jó messzire, ahol sosem találnak meg. Már akkor
is eléggé ideges voltam, amikor leadták azt a képet, amin nem látszódott az arcom, s
akkor is sok gyűlöletet kaptam. Ha néha-néha van egy kis szabadidőm felnézek
Twitterre – igen, olyanom is van. Bár a nevemet senki sem tudta, a gyűlölet,
amit felém zúdítottak kicsit levett a lábamról, rossz értelemben.
Amióta kiszálltunk az autóból
alig várom, hogy végre beérjünk a szórakozóhelyre. Persze ott is sokan
megbámulnak, a hátsó ajtónál is, de most már alig tud érdekelni. Érzelemmentes
leszek ma estére, végre elengedem magam. Azt érzem, teljes mértékben
megérdemlem, hogy pici szabadságot kapjak.
Amint beérünk egy kis csapat vár
minket. Justint hatalmas ölelésekkel fogadják, amíg én kívülállóként várok és
próbálom beazonosítani az embereket. Az egyik közülük száz százalék, hogy Chaz.
Vele találkoztam már. Aztán rájövök, hogy a srác, aki fél szemmel engem bámul
nem más, mint Christian, a Beadles család tagja. Emlékszem, hogy velük milyen
jóba voltunk mi is és Bieberék is, sőt, Justin egy darabig járt Caitlinnel is.
Az énekes belém karol, erre egytől-egyig mindenki felkapja a fejét. Chaz elismerően bólogat, Christian szemében látom a felismerés szikráját. Büszkén húzom ki magam. Bár sok mindenre nem lehetek büszke, sosem gondoltam volna, hogy egyszer visszajövök ide ahogyan Ők sem. Talán ez késztet arra, hogy picit jobban kihúzzam magam az átlagnál. Nem tudom, elvesztettem a fejem a nagy kavarodásban, előttem még mindig vakuk kattognak, a gondolataim nagy része is ezen jár.
- Gracie? – először kicsit meglep a hangja mélysége. Három évvel fiatalabb nálunk, de Christian mindig is felnőtt fejjel gondolkozott, mellette volt benne egy kis gyerekesség is. Azt hiszem, ez egy állandó tulajdonság azokban, akik közel állnak valamilyen szinten Jushoz, aki bár tizenkilenc éves múlt, az agyi szintje jó, ha egy öt évesét megüti.
- Visszatértem – mosolygok sejtelmesen. Oké, ez misztikusan, ijesztően hangzott.
- Azt látom – mér végig látványosan. Tekintetemmel követem az Ő tekintetét, akkor is, amikor számomra eléggé kínos helyekre kalandozik. A kínos bámulást a belém karoló énekes látványos köhögése szakítja meg.
- Haver, ne bámuld már ennyire jó? Ő az én nőm – kapok egy puszit az arcomra. Nem túlságosan érzem őszintének ezt a kis gesztust, inkább mintha fel akarna ezzel vágni Christian előtt.
- Srácok, elég! Szórakozni jöttünk nem? – próbálom oldani kicsit a helyzetet. Elég gyenge próbálkozás, mégis bejön.
Az énekes belém karol, erre egytől-egyig mindenki felkapja a fejét. Chaz elismerően bólogat, Christian szemében látom a felismerés szikráját. Büszkén húzom ki magam. Bár sok mindenre nem lehetek büszke, sosem gondoltam volna, hogy egyszer visszajövök ide ahogyan Ők sem. Talán ez késztet arra, hogy picit jobban kihúzzam magam az átlagnál. Nem tudom, elvesztettem a fejem a nagy kavarodásban, előttem még mindig vakuk kattognak, a gondolataim nagy része is ezen jár.
- Gracie? – először kicsit meglep a hangja mélysége. Három évvel fiatalabb nálunk, de Christian mindig is felnőtt fejjel gondolkozott, mellette volt benne egy kis gyerekesség is. Azt hiszem, ez egy állandó tulajdonság azokban, akik közel állnak valamilyen szinten Jushoz, aki bár tizenkilenc éves múlt, az agyi szintje jó, ha egy öt évesét megüti.
- Visszatértem – mosolygok sejtelmesen. Oké, ez misztikusan, ijesztően hangzott.
- Azt látom – mér végig látványosan. Tekintetemmel követem az Ő tekintetét, akkor is, amikor számomra eléggé kínos helyekre kalandozik. A kínos bámulást a belém karoló énekes látványos köhögése szakítja meg.
- Haver, ne bámuld már ennyire jó? Ő az én nőm – kapok egy puszit az arcomra. Nem túlságosan érzem őszintének ezt a kis gesztust, inkább mintha fel akarna ezzel vágni Christian előtt.
- Srácok, elég! Szórakozni jöttünk nem? – próbálom oldani kicsit a helyzetet. Elég gyenge próbálkozás, mégis bejön.
Justin karon ragad, s így
kerülünk közvetlenül a táncparkett közepére. Gyorsan érint ez az egész. Először
mint egy bot, úgy állok nézve, ahogy mindenki táncol körülöttem. Nincs jó
mozgásom, mivel ritmusérzékből is elég keveset kaptam. Justin a derekamnál
fogva húz teljesen közel magához, ezzel elérve azt, hogy testünk minden pontja
érintkezzen. Túlzottan nem kell a táncolással bajlódnom, csak követem a ritmust
és a mozgást, amit Ő diktál.
Justin dala tölti be a teret,
aminek hallatára a helyiségben lévő összes vendég megőrül. Tapsolásba kezdenek,
kétszer elkiabálják Bieber uraság nevét. Ahogy körülnézek egyre forrósodó
hangulatot látok. A párosok tagjai egymás szájában járnak, vagy rosszabb
esetben egymás ruhája alatt. A kezek, amik eddig a derekamon pihentek most más
helyekre tévednek, egészen addig, amíg be nem kerülnek a szoknyám alá. Egyre
jobban nyomom magam neki a testének, nehogy valaki lásson valamit az
akciójából. Á, nem is értem, miért izgat ez a dolog annyira. Szemmel láthatóan
mások is jól érzik magukat, túlságosan is.
Hosszú, hosszú órákig táncolunk így. Egy szót sem szólunk egymáshoz, inkább a kezünkkel kommunikálunk. Egyre felszabadultabb leszek ahogy telik az idő, Justin szemében pedig a vágyon kívül semmi mást sem látok. Még amikor Los Angelesben bekerültem a kávézóba, és beszélgetni kezdtünk Brittany-vel, akkor tanította nekem azt, hogy a lehető legjobban izgass fel egy fiút, és amikor azt érzi, hogy már közel jár a célhoz hagyd faképnél, így egyre jobban akar majd. Na most én nem tudom, hogy ez igaz-e, mindenesetre ez a terv eddig tökéletesen működik, nekem kell inkább türtőztetnem magam. Most sikerült megértenem a csak mi ketten elvet. Gátlásos vagyok ilyen téren, vagyis nyilvánosság előtt általában nem művelek ilyeneket és nem esek neki senkinek sem, de ez most különleges alkalom.
Hosszú, hosszú órákig táncolunk így. Egy szót sem szólunk egymáshoz, inkább a kezünkkel kommunikálunk. Egyre felszabadultabb leszek ahogy telik az idő, Justin szemében pedig a vágyon kívül semmi mást sem látok. Még amikor Los Angelesben bekerültem a kávézóba, és beszélgetni kezdtünk Brittany-vel, akkor tanította nekem azt, hogy a lehető legjobban izgass fel egy fiút, és amikor azt érzi, hogy már közel jár a célhoz hagyd faképnél, így egyre jobban akar majd. Na most én nem tudom, hogy ez igaz-e, mindenesetre ez a terv eddig tökéletesen működik, nekem kell inkább türtőztetnem magam. Most sikerült megértenem a csak mi ketten elvet. Gátlásos vagyok ilyen téren, vagyis nyilvánosság előtt általában nem művelek ilyeneket és nem esek neki senkinek sem, de ez most különleges alkalom.
Nagy levegőt veszek, hogy
kibírjam még egy kicsit, ez a küldetés azonban lehetetlennek bizonyul. Justin
kezével a fenekemen vágok át a klubban lévő tömegen.
Az első útba eső ajtót szinte
kitépem a helyéről, és időt sem hagyva, hogy Bieber feldolgozza mi történik
nekilököm az ajtónak és máris hámozom le róla a farmerkabátot. Mielőtt egy szót
is szólhatna a pólójától is megfosztom, majd szinte erőszakosan csókolni
kezdem. Abbahagynám, de nyilvánvaló, hogy bejön neki ez a játék.
Kintről hangfoszlányok szűrődnek be, ezek viszont képtelenek megszakítani a pillanatot. Egyetlen kis semmiségnek tűnik, mégis hosszú ideig tart, amíg egyáltalán nem válunk el egymástól, ajkaink adják egymásnak az erőt, a kitartást. Nem teszünk semmi mást, csupán állunk az ajtónak dőlve, csókolózva. Hosszú-hosszú percek után jutunk el oda, hogy levegő hiányában abbahagyjuk. A felsőm, aminek felhúzásával annyit szenvedtem egy szempillantás alatt lekerül rólam. Bőszen követné ezt a többi ruhadarab is, az ajtó kilincse azonban megmozdul. Mielőtt a betolakodó láthatna bármit is visszanyomom a kinyílt nyílászárót méghozzá Justin testével. Miközben az öltözködéssel foglalatoskodom elmormogok egy ’Bocsi’-t, aztán mintha misem történt volna félve nézek ki a kis résen.
Kintről hangfoszlányok szűrődnek be, ezek viszont képtelenek megszakítani a pillanatot. Egyetlen kis semmiségnek tűnik, mégis hosszú ideig tart, amíg egyáltalán nem válunk el egymástól, ajkaink adják egymásnak az erőt, a kitartást. Nem teszünk semmi mást, csupán állunk az ajtónak dőlve, csókolózva. Hosszú-hosszú percek után jutunk el oda, hogy levegő hiányában abbahagyjuk. A felsőm, aminek felhúzásával annyit szenvedtem egy szempillantás alatt lekerül rólam. Bőszen követné ezt a többi ruhadarab is, az ajtó kilincse azonban megmozdul. Mielőtt a betolakodó láthatna bármit is visszanyomom a kinyílt nyílászárót méghozzá Justin testével. Miközben az öltözködéssel foglalatoskodom elmormogok egy ’Bocsi’-t, aztán mintha misem történt volna félve nézek ki a kis résen.
Senkit nem látok, ezért magabiztosabban
megyek ki a helyiségből, mögöttem közvetlenül a kicsit összezavart énekessel.
A kedvem ezzel a kis akcióval az
egekbe emelkedett, most viszont legalul van. Erőtlenül battyogok a pulthoz, s
foglalok helyet az egyik széken.
- Kérek valami ütőst. Nagyon
ütőst – érdeklődve tekintek végig a tömegen, ismerős arcok után keresgélve. A
távolban megpillantom Christiant, ahogy éppen egy lánnyal táncol, Chaz pedig
valamit igen mondogat neki, közben látványosan terjeget. Szép kis csapat –
gondolná az ember magában. Ha rájuk nézek szeretet tölti el a szívemet. Mit meg
nem adtam volna azért az elmúlt időszakban, hogy újra láthassam őket, ez a
kívánságom teljesült.
- Ütős cuccot akarsz? – a
félhomályban is kiszúrom a zacskót és a benne lévő porszerű anyagot. Tényleg
köpni-nyelni nem tudok ennek láttán. Azt hittem, csak a rossz társaság hozta ki
ezt az egészet belőle.
- Justin, miért teszed ezt magaddal? Nem tudod egyszer jól érezni magad drog nélkül? – hajolok közel a füléhez, hogy hallja amit mondok. Amint eldarálom a kérdéseimet az arca kémlelésébe kezdek.
- Múltkor sem lett volna ellene kifogásod.
- Múltkor gyakorlatilag majdnem megöltek a drog miatt. Ne felejtsd el, hogy Te voltál az, aki miatt ilyen helyzetbe kerültem. Ébredj fel! Rossz úton haladsz – nevetséges, hogy én adom neki a tanácsokat, de ugyanazt az utat jártam meg, amit Ő. Őszintén remélem, hogy át tudja érezni a drogozás súlyosságát és nem játékból szív be.
- Justin, miért teszed ezt magaddal? Nem tudod egyszer jól érezni magad drog nélkül? – hajolok közel a füléhez, hogy hallja amit mondok. Amint eldarálom a kérdéseimet az arca kémlelésébe kezdek.
- Múltkor sem lett volna ellene kifogásod.
- Múltkor gyakorlatilag majdnem megöltek a drog miatt. Ne felejtsd el, hogy Te voltál az, aki miatt ilyen helyzetbe kerültem. Ébredj fel! Rossz úton haladsz – nevetséges, hogy én adom neki a tanácsokat, de ugyanazt az utat jártam meg, amit Ő. Őszintén remélem, hogy át tudja érezni a drogozás súlyosságát és nem játékból szív be.
- Pont te mondod? Te sem vagy egy
szent – kacsint rám játékosan. Nagy levegőt veszek, megfogom a pincérsrác által
adott alkoholos poharat és a táncparkett felé veszem az irányt – pontosabban
Chaz és Christian felé. Szinte égető a pillantás, ami végig engem kísér. Érzem,
hogy egy pillanatra sem veszi le rólam a szemét.
- Na mi van, meguntad Biebert? – a fiúk nevetnek saját poénjukon, számomra ez kicsit sem vicces. Nem meguntam, csalódtam benne. Titkol valamit és mellé még fel is vág, hogy Ő mekkora megmentő és hogy én sem vagyok szent. Egészen addig, amíg be nem lépett az életembe nem volt semmi gond. Vagyis volt, de azok hangyányiak voltak a mostaniakhoz képest.
- Na mi van, meguntad Biebert? – a fiúk nevetnek saját poénjukon, számomra ez kicsit sem vicces. Nem meguntam, csalódtam benne. Titkol valamit és mellé még fel is vág, hogy Ő mekkora megmentő és hogy én sem vagyok szent. Egészen addig, amíg be nem lépett az életembe nem volt semmi gond. Vagyis volt, de azok hangyányiak voltak a mostaniakhoz képest.
- Kuss, srácok! Igyatok! – veszek
le a mellettem elhaladó tálcáról két italt, s adom a srácok kezébe. Chaznek
nincs ellenvetése, Christiannak annál inkább.
- Kiskorú vagyok.
- Azt ne próbáld bemesélni, hogy
sosem ittál még. Fenékig! – kis noszogatás kell a legkisebb Beadlesnek, de a
koccintásba végül Ő is beszáll. Önelégülten nézünk össze Chazzel látván,
Christian már el is tüntette a pohár tartalmát.
A poharak egyre fogynak a
tálcákról, a bennünk lévő alkohol azonban egyre több lesz. Nem tudok mértéket
tartani, csak szeretnék még inni, addig, amíg el nem kerülök a súlytalanság és
gondtalanság állapotába. Kezdek érezni valamit, ez azonban korántsem túl ütős.
Olyan gondolatok is megfordulnak a fejemben, hogy inkább drogoznom kellett
volna, az jobb lett volna. Az alkohol beszél belőlem, ennyire nem lehetek
hülye!
Apropó, hol van Justin?
Homályosan látok a részegség állapota felé közeledve, összemosódott fekete
alakok vesznek körül, akik ide-oda billegnek. Hirtelen szédülés kap el, s
szinte ezen az egyetlen mondaton kívül semmit sem hallok abból, ami körülöttem
folyik – ezt is azért érzékelem, mert benne van Justin neve.
- Szép kis előjátékot rendeztetek
le Justinnal – horkannak fel a fiúk. Látványosan forgatom meg szemeimet (már
amennyire tudom), leveszek egy pohár koktélt a legközelebbi tálcáról és útnak
indulok.
Néha-néha bele kell kapaszkodnom
pár ismeretlenbe, nehogy elessek. Rosszul vagyok, a koktélt azonban legyűröm.
Eljutok a teljes szédülés állapotában, a várt gondtalanság viszont elmarad.
Sőt, igenis gondterhelt leszek. Kezdek félni, félek a tudattól, hogy nem
találom az egyetlen embert, aki tulajdonképpen hozzám tartozik és velem van.
Lehet, hogy elrontottam, amikor otthagytam, az is lehet, hogy most éppen valaki
máson tölti ki a vágyait, miközben én keresem Őt idegesen. Ebbe bele sem
gondolok. Azt hittem, bízom annyira benne, hogy ilyenek ne forduljanak meg a
fejemben, de ezek szerint nem.
Összezavarodottságomban hátrálni
kezdek, míg végül bele nem ütközök valakibe.
- Gracie? – a zenétől alig hallok
valamit, a fejem rettenetesen zsong. Megkönnyebbülten sóhajtok, végre megtalált
engem, végre biztonságban vagyok.
Hirtelen fordulok meg, hogy végre
lássam azt a meleg, szeretett barna szempárt. Ám amikor megfordulok teljesen
más tekintet tárul elém: s ez a tekintet egy hideg, haragos, hűvös kék tekintet,
ami egyáltalán nem biztonságot sugároz, sőt. Veszélyt.
Nagyon jó, tetszik a fejezet. ISMÉT! :D
VálaszTörlésSzia!
TörlésNagyon-nagyon köszönöm, örülök hogy tetszett! És ez az ismét is nagyon jól esett, mert ezek szerint a többi is elnyerte a pozitiív véleményedet :) Köszönöm!
Love, Diana
Drága Shawty ♥!
VálaszTörlésEgyszerűen fantasztikus fejezettel örvendeztettél meg minket ♥ :) Nagyon de nagyon tetszett, a történések miatt is :D Christian-t már elsőre megkedveltem, de Chaz-t is :) Bár a drogos jelenet nem éppen a kedvencem, többi annál inkább :DD Reménykedem abban, hogy Justin időben felbukkan majd és nem történik baj :)
Tűkön ülve várom a folytatást ♥! További jó éjszakát és kellemes hétvégét kívánok ♥!
Love Ya,
Mace
Drága Shawty-m!♥
TörlésJaj, nagyon örülök hogy tetszett és hogy fantasztikusnak gondolod! Eredetileg nem szerettem volna belevonni Őket a történetbe, de ha már egyszer Stratfordba kalauzoltalak titeket, akkor a stratfordi bagázs sem maradhat el. Őszintén szólva nekem Chaz és Christian mindig szimpatikus volt - Ryannel együtt persze -, de valahogy Chazt közelebb érzem a szívemhez. Talán mert elég őszinte :D
Legyen titok, Justin játszani fogja-e ismét a megmentő lovagot..
Igyekszem nagyon sietni, kellemes hétvégét neked is!♥
Love, Diana
Szia Diana!
VálaszTörlésMint látom túlélted a hetet, és ismét egy új résszel érkeztél:) időben!!!!! :D
Jól megírtad Grace gondolatmeneteit,meg úgy mindent.
Justin viselkedése annyira felháborító!
Hogy tud valaki így viselkedni, a barátai elött a barátnőjével?
Ennek tuti lesz következménye...
És a vége...aaaa....kiváncsi vagyok ki lesz az, de van egy sejtésem. Kék szempár...:D
Jó hétvéget kívánok neked:
xoxo Bekka
Szia, Bekka!
TörlésTúléltem, nehezen ugyan, de viszonylag hamar elteltek a napok. Most végre picit pihenhetek és rendezhetem a dolgaimat.
Sokszor álltam neki ennek a résznek, mert nem tetszett semmi sem, amit írtam, de végül maradtam ennél - nem bánom. Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet.
Justin direkt volt ilyen, eddig mindig a kis aranyos lovagot játszotta, kiderült, hogy van másik oldala is..
Szerintem a sejtésed be fog igazolódni, ennek ellenére igyekszem meglepni mindenkit!
További szép napot, s jó hétvégét!
Love, Diana
Drága Diana!
VálaszTörlésTe köszönöd meg nekünk? Pont hogy nekünk kéne a kitartásod! Te akkor is megírod a részt és felteszed amikor (gondolom) lenne más fontosabb dolgod is! Én ezért nagyon hálás vagyok neked<3 A részről annyit tudok mondani, hogy most is tökéletes! Justin a drogos résznél szörnyen bunkó volt. Gracet teljes mértékben megtudom érteni. Én is ott hagytam volna ha velem így viselkedik. Van egy sejtésem ki volt a végén az bizonyos "kék szemű";) De inkább nem mondok semmit. Nagyoon jó lett millió puszi és siess a kövivel:*<3
Lots of love, Zsófi
Drága Zsófi!
TörlésIgen, pontosan én köszönöm meg Nektek! Az egy dolog, hogy kitartok és félálomban is írok, de ez mind miattatok van! Az elejétől fogva mellettem álltok, támogattok és amikor a legkevesebb kedvem van az íráshoz, úgy érzem, semmi sem jön össze, itt vagyok Ti nekem. Ennél jobb inspiráció nem is kell! Rengeteg értékes és csodálatos embert ismertem meg a blogspot által, ezért nem lehetek elég hálás.
Örülök, hogy tetszett a fejezet! :) Justin valóban bunkó volt, de én így ismertem meg Őt a való életben is: a napjai 99 százalékában aranyos, édes, jószívű, de van, amikor tud bunkó is lenni. Persze én így szeretem Őt és elfogadom, de attól még, hogy Ő Justin Bieber nem teszi ez tökéletessé.
Köszönöm, sietek! Millió puszi és ölelés neked is!♥
Love, Diana
Nagyon jó lett,alig várom már a következőt!Siess! :D
VálaszTörlésSzia!
TörlésKöszönöm és megpróbálok nagyon sietni vele!
Love, Diana